A Gerence, amely az Aklipuszta környéki forrásokból ( Király-kút, Szarvas-kút, Hármas-kút) ered, gyűjti össze a kisebb patakok vizét. (Gella, Öreg -Séd, Vörös János -Séd, Somberek -Séd, Szömörke.) Ezeket számos "kút" megjelölésű forrás táplálja, amelyek úgynevezett foglalt források, vagyis a környék lakosainak, mezei-, erdei munkásainak, s állataiknak egykor állandó víznyerő helyei voltak. (Borostyán-kút, Kő-kút, Bányász-kút, Csöpögő-kút, Borsó-kút, Cserép-kút)

A nagyvadak (szarvas, őz, vaddisznó, muflon) mellett a kisemlősök, a kétéltűek, a hüllők, a madarak, a rovarvilág, a védett növények mára megváltozott értékrendet jelentenek. Vadászati, természetvédelmi törvények szabályozzák, óvják az elővilágot, segítik a természetes élőhelyek további fennmaradását. Ezt a célt szolgálja az 1991-ben 8754 hektáron létrehozott Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet, amelyen belül 478 hektárnyi terület fokozottan védett. A táj természeti értékeit a község középpontjában levő, főképpen erdészeti, erdőtörténeti célú múzeum mutatja be.

A szabad természetben történő ismerkedést szolgálja a Boroszlán tanösvénynek elnevezett körút, amely a község északi végétől az alig két km-re lévő autóparkolóból, a Gerence-patak szurdok völgyének 240 m-es szintjétől indul, s 510 m magasságig tart. Az út hossza 7 km, egy rövidebb változata 2 km.

A Vasút utca és a Farkashegyi út kereszteződésénél, piciny gyalogúton vezet az út a Bakony talán legszebb sziklaképződményéhez, a Kőmosó-szurdokhoz. Évszázadok alatt a víz olyan völgyet vájt a sziklába, és olyan formákat alakított ki, amelyeket minden építész és formatervező csak irigyelni tudna. A természet olyan vad és csodálatos szeglete ez, melynél szebbet ember alkotni nem képes.
Hajdan e köveken gazdagon hömpölygött a hegyekből eredő kis patak vize, amelyet a törökök fürdőnek is használtak (innen a "Török-fürdő" elnevezés). A szurdokon végighaladva, annak túlsó végén két barlangot találhatunk. Az egyik egy meredek feljáró tetején, kerek nyílással, belül egy nem túl nagy, majdnem kör alakú üreggel, az a "Kecske-barlang". A másik ezzel majdnem szemben, egy kürtő szerű keskeny nyílással nyílik. A nyíláson bebújva (csak elemlámpával) a magas üreg oldalán sárgás képződmény található. Ez a járat a hagyomány szerint egészen a vár ciszternájáig vezetett valamikor, ám ennek valóságalapja igen csekély.
A Kőmosó szurdok végén a vár és a 82-es főútvonal közötti völgybe érünk. Ha a völgyben egyenesen továbbhaladunk a vár alatt, a Totya utcába érhetünk ki. A várnak ezen az oldalán nem lehet feljutni, ezért ne is kíséreljük meg megmászni ezt az oldalt, inkább a Totya utcából a Vár utcába érve induljunk fel.

Vándor, ki most e szöveget elolvasva úgy érzed, e tájat Neked is látnod kell, kérlek, még figyelj rám pár percre!
E vidék, e környék szépsége olyan, mint egy kis kincsesdoboz; szép, de nagyon érzékeny.
Aki látja, sétál itt, az gyönyörködhet benne, de azokra is gondolj, akik egy lépéssel utánad, a Te lábnyomaidon szeretnék megcsodálni e szépséget.
Kérlek, Őértük, az utánunk következőkért ne rongáld, ne szennyezd ezt a természeti környezetet.
Hogy még sokan, sokáig úgy láthassák, ahogyan azt a természet megalkotta. Szeretettel várunk!

A Gerence patak és a mai út közötti részen (ma Gerence-part dűlő) találták 1898-ban. Mérete 202 x 90 cm. Hosszú ideig állt a pápai Várkertben, most a gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményébe tartozik.

A két összeilleszthető darabra tört sírtábla egy késő-római sír fedőlapjaként került elő. Lelőhelyén tehát másodlagosan felhasznált, így semmi további következtetés nem vonható le sem a sírkő díszítését, de az alatta nyugvó személyek lakosságtörteni kapcsolatait illetően.

A tábla képmezőjében három erősen lekopott mellkép látható, ennek megfelelően a felirat is három halott emlékét örökíti meg. A kopott felület részben a porózus kőnek köszönhető, de feltehetjük, hogy huzamosabb ideig volt kitéve az időjárás koptató hatásának.

A képmező fölött Medusafővel és delfinekkel díszített timpanon helyezkedik el, kétoldalt pedig sarokakroterianok zárják le a sírtáblát. A képmező és a felirat között jobb felé vágtató lándzsás vadász üldöz egy szarvasmarhaszerű állatot (talán őstulkot?). A felirat virágkandeláberes, levéldíszes oszlopfővel ellátott lapos. A sírtábla egyes elemeire Savariából, Sccrabantiából és Brigetioból találunk párhuzamokat.

A Bakonyban előforduló homokkő alapanyag és az aránylag közeli római városok temetőiben található hasonló sírkövek elképzelhetővé teszik, hogy a követ eredetileg is valahol Pápa környékén faragták.

Szövege a rövidítések és az egybeírások feloldásával: Lucius Petronius Lucii libertus Licco annorum XCV Galla Cnodavi filia Annorum XXCV Gallio Veruclonis Filius nepos annorum XIIX hic sunt Rufus Lucii Petronii Locconis Filius et Lucius Petronius Cato mocus libertus parentibus suis posuerunt et sororis filio Catamocus vivius sibi fecit.

A felirat betűi tisztán olvashatók, fölösleges ligatúráktól mentes. A felirat képe és a meglévő három ligatúra alapján a faragás idejét az 1. és 2. század fordulójára teszik. Az egyetlen helyesírási hiba a Caomocus szó Catamucus-ként írása a korabeli kelta kiejtéshez való közelítést jelölheti. Ez az időpont egybeesik az Itáliából Nyugat-Pannoniába települt családok fénykorával.